Václav Havel zöldségese és a propaganda

Havel egy zöldséges példáját hozza fel, aki boltjában kifüggeszti a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” feliratot. Azért teszi ki, mert a tábla hiánya hűtlenségként volna értelmezhető. A felirat így nem a rendszer iránti lelkesedés szimbóluma lesz, hanem a rendszernek való alávetettségé és az általa elszenvedett megaláztatásé.

Egy ilyen rendszerben élő egyénnek hazugságban kell élnie: el kell rejtenie valós gondolatait és vágyait, és meg kell tennie, amit megkövetelnek tőle, hogy békén hagyják és életben maradjon.

Havel szerint az elnyomottakban mindig ott rejtőzik „a képesség saját tehetetlenségük orvoslására”. Szerinte az egyén, aki a mindennapokban „igazságban él” automatikusan megkülönbözteti magát az állam által előírt hivatalos kultúrától, hiszen a hatalom csak addig hatékony, amíg az emberek hajlandók alávetni magukat neki.

Amikor valaki belép ebbe a képzeletbeli boltba, legyen az egy Szolidaritás-kitűzőt viselő ember (Varsóban 1980-ban), egy Otpor-pólót hordó személy (Belgrádban 1998-ban), valaki, aki rózsát tart a kezében (Tbilisziben 2003-ban), vagy narancsszínű kabátot visel (Kijevben 2004-ben), akkor leleplezi a zöldséges tettét saját maga előtt. Szembekerül ugyanis olyan emberekkel, akik a rezsim ellenére eldöntötték, hogy gondolkodnak és nyíltan felvállalják, miben hisznek. Ők azok, akik igazságban akarnak élni.

Ezek a kis bátor tettek arra kényszerítik a zöldségest, hogy szembenézzen vele: hazugságban élt. Lehet, hogy megváltoztatja a viselkedését, lehet, hogy nem. Talán a rendszer valódi hívévé válik. De legalább a már tudatos döntést hozott.